Nem tudom mit tegyek, visszatért a régi énem.
Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem,
Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik könnyem.
Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz?
Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz.
Egyszer már elhagytál, miért lenne ez most másképp,
Jó lenne, ha végre a jó útra rátalálnék Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz!
Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz!
Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van!
Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Próbállak elfelejteni, de valamiért nem megy,
És mondta pár barátom, tudod, sajnos nem egy,
Hogy ennek így kell lennie, véletlen már nincsen,
Bekövetkezik előbb vagy utóbb úgyis minden.
