2012. szeptember 13., csütörtök


Két éve úgy gondoltam, ha valóban összeillünk,
Akkor nem lesz majd akadály, és tényleg összejövünk.
Lesz majd egy találka, amin egymásra találunk,
Szívünk együtt dobban és teljesül a vágyunk.
Most újra velem voltál, mégsem lehet semmi,
Ezt már talán jobban nem lehetne elrontani.
Szívem szörnyen szenved, agyam folyton kattog,
Pedig tudom jól, hogy én már rég foglalt vagyok.
Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz!
Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz!
Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van!
Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Nincs más választásom, szépen lassan elhallgatok,
Talán a fentiek egyszer majd adnak még egy napot,
Amit együtt tölthetünk, mintha mi sem történt volna.
És úgy alakul sorsunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva.