"Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemeidben. De a legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg - amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. Mégis, az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lenne szabad. Ez a legnyomorúságosabb az egészben: hogy soha nem szerethettem volna beléd.."