Megláttad, megismerted... Nem tudtál parancsolni az eszednek, csak tudtad....ő kell. Vártad már mikor beszélhetsz vele legközelebb, és szenvedtél azoktól a percektől, amit nem vele töltesz. De az elejétől fogva tudtad: ő sosem lehet a tied. Eddig mindent, amit szerettél volna megkaptál. Kivéve Őt. És tudtad hogy ő is hasonlóan érez. De mindig volt egy akadály, egy fal, amit képtelenség áttörni. Minden éjjel azon gondolkoztál, mi lenne ha most melletted feküdne, átkarolna forrón. Csak Te meg Ő. De telt az idő, és egyre jobban kínzott, hogy nem lehet a tied..Néha már azt gondolod hogy "törődj már bele", de amint eszedbe jut, képtelen vagy rá. Tudod ,ő nem ugyanolyan, mint a többi. És pont ezért nem lehet a tied.