Őszinte leszek. Nem vagyok jól. Rohadtul nem. Valami iszonyatosan fáj, de nem tudom megmondani, hogy mi az. Egy dologban biztos vagyok: ha ez így folytatódik, nem tudom, hogy meddig fogom bírni. Fáj, szúr, és gyilkol, és utálom, mert ne már. Nem kapok levegőt, szorít a tüdőm, rosszul vagyok. És mégis. Minden rendben. Boldog vagyok. De valami mégsem oké. Tömöm magamba a cukrokat, hátha édesebbé teszik az életemet, de nem. Most valahogy nem. Fáj tőle mindenem. Nem jó. És mégis. Tudom, hogy jó lesz, mert ha belerohadok is, ha a legfájdalmasabb is lesz lenyúlni, hogy végre takarítsak, de rájövök, rá fogok jönni, hogy mi fáj ennyire. Hogy mi a franc az, ami teljesen kinyír. Mert ez csak fáj, de úgy.. hogy azt már nem bírom tovább.