2012. július 16., hétfő

Ezt csak szimplán..tudod, amikor ültök egymással szemben..vagy fekszetek, tudom is én. És annyi kimondatlan szó kering a levegőben, hogy megtölti a szobát. Szép lassan. És akkor, amikor már fulladozol a sok kimondatlan szótól-s talán Ő is, ezt nem tudhatod- akkor egymásra néztek. És meglátod a szemét. Belenézel a tiszta, mély tekintetébe. És akkor egyszerűen csak tudod. Nem érzed. Tudod. Tudod hogy talán szeret...