'Azt hittem ezt kell tennem. Ellöktelek, közömbössé váltam, hogy könnyítsek a szívemen. De most, hogy elmentél, már nem tudom, hogy jól tettem-e. Egyáltalán nem vagyok biztos az irántad táplált érzelmeimben. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád, szükségem van rád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is elképesztően hiányzol. De ugyanakkor úgy érzem, mint szerelmespár, nem működnénk. Ha arra gondolok, mi lenne, ha nem látnálak többé, egy hatalmas űr lenne az életemben. Fontos vagy. Nem akarlak elveszíteni, sőt bizonyos értelemben meg akarlak tartani, változatlanul itt, a szívemben. Fogalmazhatnánk úgy, hogy mint barátot, de ez a szó túl gyenge lenne. Tudod, te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon.'